A Roham Bár és a hozzátartozó Roham Galéria egy hiánypótló színteret hozott létre egy éve a Vas utcában. Bánki Ákos, festőművész a Roham Galéria művészeti vezetője mesél nekünk.

A Roham Bár és a hozzátartozó Roham Galéria egy hiánypótló színteret hozott létre egy éve Vas utcában. Ti is ezt a vákuumot érzékeltétek, vagy más is motivált a hely létrehozásában? Illetve a Bár, hogyan kötődik a Roham, nyomtatott irodalmi és művészeti magazinhoz?
Mi is éreztük ezt a fajta hiányt, de elsősorban a magazin művészeinek a bemutatása volt a fő cél az első két szezonban. A hely létrehozásában az játszott szerepet, hogy a ROHAM vezetősége kiterjesztette a magazint egy szórakozóhelyre, amihez tudtak egy galériateret is csatolni, és minket kértek fel Rechnitzer Zsófival, hogy vezessük ezt a galériát, képviseljük a ROHAM művészeit és a ROHAM szellemiségét. Most fog kijönni a 10. jubileumi szám, a kötődés pedig egyértelmű: magát a Bár dekorációt is a ROHAM művészei alkották (Szőllősi Géza, Stark Attila, Baranyai András, Sirály Dóri,…), valamint aktívan részt vettek és részt vesznek a ROHAM mindennapjaiban.

Szerinted, hogy befolyásolja a Bárt, hogy a Józsefváros szívében van?
Nem annyira népszerű, mint a hatodik-kerületi szórakozóhelyek, romkocsmák; de abszolút jól működnek a programok. Nem egy Szigony utca szintű gettót kell elképzelni, hiszen a Vas utca a Palotanegyedben található, a közelben hasonló jellegű szórakozóhelyek működnek (pl. APA, Corvintető, Mix Art, etc.)

Nem cicóztatok, rögtön egy különálló bárral, egy kerthelyiséggel, egy koncerteremmel és egy kiállítótérrel mutatkoztatok be. Nem volt elsőre ez egy túl nagy vállalás?
Nem, hisz ezek a terek egymásból nyílnak, erősítik egymást, valamint a cél nem egy megszokott romkocsma létrehozása volt, hanem kifejezetten egy kulturális tér megteremtése, ami magába foglalja az irodalmat, a képzőművészetet és a zenét.

A környékbeli lakókkal, hogy sikerült elfogadtatni a helyet?
Az unatkozó nyugdíjas néniket természetesen mi sem tudtuk kikerülni, de alapvetően érdeklődéssel tekintettek ránk – a ROHAM előtt már működött más jellegű szórakozóhely itt, így a vendéglátással járó „alapzajokat” már megszokhatták. A házhoz tartozik még egy hostel és egy táncközpont is, amit Casa De La Musica-nak neveznek, – a ROHAM ezt a képet színesítette.

Rengeteg programot, kiállítást, és zenekart fogadtok be. Mégis mi az, amit a Roham képvisel?
Ha két szóval kellene válaszolnom: underground összművészet – bár az underground kifejezést a ROHAMban mindenki utálja, de még nem tudtunk rá jobb szót kitalálni…

A kiállításokat milyen koncepció alapján állítod össze? Milyen témákat keresel?
Mint már említettem az első két szezonban a ROHAM művészeit mutattuk be generációs diskurzus keretében, a mostani tavaszi szezonban nyitottunk: helyspecifikus installációkat, a ROHAM-mal még nem dolgozó de művészileg a ROHAM szellemiségébe illő művészeket mutatunk be. Nem témákat keresünk, hanem jó kiállításokat akarunk rendezni.

A Képzőművészeti Egyetem festő szakán végeztél. Budapestet nézve szerinted hol vannak a legérdekesebb és legmerészebb képzőművészeti kiállítások?
Roham, Boulevard&Brezsnyev, ACB, Telep, Demo – de kevés merész dolog van ma Budapesten.

Milyen adottságokkal kell rendelkeznie egy helynek, ahhoz hogy jó kiállítást lehessen benne szervezni. Azért kérdezem ezt, mert ma már bárhova megyünk, legyen az kávézó, vagy söröző, vagy akár egy bútorbolt, valószínű találkozunk egy fotó vagy festmény kiállítással.
Ezt jól látod, így igaz, manapság mindenki művész, és bárhova kirakhatja az alkotásait, ahol szabad falfelület van. Kiállítást bárhol lehet csinálni, ha a koncepció és a művészek megfelelők – természetesen a tér alakítja, hogy mit, hogyan és kitől állítasz ki. Ezeknek a dolgoknak erősítenie kell egymást, másképp számomra nincs értelme kiállítást rendezni. Persze anyagi vonzatai is vannak egy kiállításnak, de manapság sajnos ez az utolsó szempont, amit figyelembe kell venni.

Hova szoktál járni kikapcsolódni a Rohamon kívül?
A hatodik-hetedik kerületi Bermuda-háromszögbe.

Roham